Oda és azért, amiről úgy tudom: nincs, de érzem, hogy van.

Milyen kicsi is az ember. Milyen tehetetlen. Az ember.. semmi se.
Néhány érzés, néhány elmosódott emlék a Mester rajzlapján.

Aztán egy nap Mester beteszi a fiókba, kész munkái közé.

Hozzászólás