ÉS SENKI NEM ÁLLÍTOTT MEG, és ismét sétáltam velem, kóborkutyákkal beszélgettem és velem, gyerekkoromra gondoltam s hogy ki vagyok már, a havazást néztem, s hogy miként semmisül meg a fehér hópehely a sárban..
Oda és azért, amiről úgy tudom: nincs, de érzem, hogy van.
ÉS SENKI NEM ÁLLÍTOTT MEG, és ismét sétáltam velem, kóborkutyákkal beszélgettem és velem, gyerekkoromra gondoltam s hogy ki vagyok már, a havazást néztem, s hogy miként semmisül meg a fehér hópehely a sárban..
Hozzászólás