Oda és azért, amiről úgy tudom: nincs, de érzem, hogy van.

“Sötéten, hallgatag
Bolyongjuk át a földi útakat;
Van fájó szívünk,
könnyezö szemünk,
És egymás mellett
mégis elmegyünk
Sötéten, hallgatag…”

(Erdödi Sándor – Hajók találkozása)

Hozzászólás