Utoljára márciusban volt ilyen forever autumn hangulatom. a 206os terem ablakainál ugyanígy hajladoztak a fenyők, fülemben ugyanez a dallam, fejemben ugyanezek a gondolatok zúgtak. De szürke falak ma valahogy a megszokottnál is magasabbak, és én egyre inkább elhiszem, hogy ezeket átlépni már sosem fogom. Ez jutott osztályrészül. Összezsugorodva, valahol egy földalatti vájatban. Ha láttad a Kontrollt, tudod miről beszélek.
Sina Vodjani – Straight to the heart
Szívből szólok 
Hozzászólás