Oda és azért, amiről úgy tudom: nincs, de érzem, hogy van.

Ma végigfutott pillantásom a városon. A suli elől egészen az épülő templomig le lehet látni. S ma először éreztem úgy, hogy elszakadnék innen. Ez a város nyomaszt engem. Nem vonz benne semmi. S az emberek is egyre jobban taszítanak. Elutaznék. Gyergyót már csak az a pár ember tudja megszépíteni nekem, akiket szeretek. És egy-egy emlék, ami akaratlanul is feltör bennem, valahányszor megpillantok egy padot, egy kapualjat..  Most először érzem úgy, hogy ebből egy időre elegem lett.  Valami mást akarok csinálni, valahol máshol.

Hozzászólás