Oda és azért, amiről úgy tudom: nincs, de érzem, hogy van.

Hazaértem. 52 fokos tengerparti melegbôl visszazuhanni a ködös, esôs, hegyi kisvárosba valami istenien üdítô érzés. Komolyan, örvendek ennek a nyárvégi szürkeségnek, ami itthon fogadott. Nem annyira a mandulagyulladásnak, hát-, derék-, torok- és fejfájásoknak amiket hoztam magammal, de furamód ezek most nem hatnak ki a lelkiekre, mert belül nagyon jól vagyok, és boldog is.

Hozzászólás