Oda és azért, amiről úgy tudom: nincs, de érzem, hogy van.

A délutáni napfényben valamelyest megfeledkeztem arról, hogy köztünk jár már a kedves Ősz.. a fent közlekedő madarak szemében így váltam félóra erejéig nagy fekete X-é egy maros melletti réten. Csak, hogy vásznamnak szegődtessem az eget, és mint a 20-as színesceruza készletet elsőben, úgy próbálgassam rajta a színeimet. Hogy legyen rá kicsiny szürkés folt a múltból, fakó zöld jelennel utána, és egy nagy adag jövő, meggy-, ésés narancs-, éés barackvirág színnel. Jövőre minnél többet a melegszínekből 🙂 Akár a sárgából is.

Következő betű a nagy V lesz, ám a kivitelezéshez egyedül kevés vagyok. Segítőkész emberek jelentkezését kommentben várom; egyetlen, kizáró feltétel: sok sok melegszín a tarsolyban.

Hozzászólás