Szívből szólok

Amikor hosszú idõn keresztül elhiszed, hogy valami igaz a te életedre. Rád. Mondjuk meg vagy gyõzõdve róla, hogy boldog vagy. És egyszercsak, mint villámcsapás hasít elmédbe a felismerés, hogy basszus! tévedtem. Mégse. Csak áltattam magam, hülyeség, nem igaz semmi, álomvilág amiben élek és illúziókkal van kitapétázva a szobám…
Letépnéd ilyenkor mindet, vagy felgyújtanád, vagy égbe röpítenéd, csak szûnjön már meg létezni ez a világ és indulhass tiszta lappal, tiszta fejjel, ismét a startvonaltól. És amikor már ott vagy, hogy tüzet adnál, hirtelen bekattan: hogy lehetek én ilyen vak?! hiszen nem is álmodok, mert mindez való, és mind értem van, mind miattam van. Ekkor a gyufát -ami már körmödig égett -eldobod, és megnyugodva, de egy plussz sebhellyel a kezeden leszel továbbra is az, aki voltál.
Hisztiroham, avagy a telehold teszi?
Kata-effektus.