szegényes a szótáram ahhoz, hogy leírjam a helyzetet, és fájdalmasan hiányos a tudásom, meg tán a lelkivilágom ahhoz, hogy megoldjam. még hasonlatokat keresni sincs erőm. csak annyi, hogy tehetetlennek érzem magam. és ilyenkor még a “takarítsunk mert az eltereli a figyelmet” is sírásba torkoll.
Oda és azért, amiről úgy tudom: nincs, de érzem, hogy van.
3 responses to “”
-
Szerintem amit te csinalsz eleg. Ez nem a te problemad kell legyen, legalabbis annyira nem, hogy a siras kornyekezzen. Gondoltal mar arra mennyit jelent ez neki, hogy valaki mellette van, csak az hogy letezik ez a valaki? Sokat-sokat.
-
Na épp akartam hagyni egy kommentet, hogy pedig jó az, ha az ember haza megy…Kolozsvárból is…vagy f?leg abból megárt a sok…
De most, igy elolvasva a másik kommentet, úgy látom nem err?l van szó…
Azért gondoltam, mégis hagyok pár sort hátra itt neked, hogy ne keseredj el…
Ez igy hülyén hangzik, mert nem igy m?ködnek a dolgok és valószin?leg nem is segit, de végül is lehet, hogy most nem a tartalom számit, hanem, hogy neked…irom…én… -
drágák vagytok
Szívből szólok 
Hozzászólás