Szívből szólok

na jó talán kezdem ott hogy lejártak a pótvizsgák. emezt egyedül az egészségem és az mp3 lejátszóm sínylették meg, előbbi azért mert nyári rongyokkal felszerelkezve érkeztem kolozsvárra, és másnap beállt a tél, utóbbi pedig egy hirtelen felindulásomból képernyőtörést szenvedett egy szekrényajtón. vizsgákról még annyit, hogyha valamiből elvágnak, lelövöm azt a kurva madarat amelyik múlt vasárnap jól fejencélzott a szarával a szamoshíd sarkánál, ezzel mintegy jelezve primitív elmémnek, hogy szerencsém lesz. na meglátjuk. most nem is ezekröl akarok irni, hanem hogy végre eltelt ez a hét is, és megyek haza. i mean i am travelling right now by train. a szokásos budapest brassó járatról írok, ami, állítólag időjárási okokból 3 órát késett, és mi osztálytársammal karöltve már fél 12től az állomáson dekkoltunk. megtapasztaltam, milyen állomásban aludni hátizsákon, megfagyva. de a vonakton szerencsére fűtenek ezerrel, és ez most arra csábít hogy összecsukjam salvatoret, be a fejem alá, és aludjak egyet.