kicsit elhavazva. de korántsem letörve. személyre szabott idõszámítás szerint élni nem rossz, csak egy idõ után már unalmas. elõre behozni a majdani lemaradást pedig nehéz vállalkozás. vagy inkább fájdalmas. és valamiféle vágy, hogy az ablakom ezután mindig az egyszerűség kertjére nyíljon, ha reggel friss levegőre szomjazom.
ésés van még valami, valami szépséges, de még annyira mélyen, hogy ülhetek a folyóparton napestig, egyhamar úgysem lesz aranymosás. legfeljebb jól felzavarom a vizet, és az sosem jó. de hatalmas csákányütés lenne, ha tudnám, miképpen lehet megragadni a pillanatban a végtelent. ötleteket a megjegyzés címszó alatt várok.
Oda és azért, amiről úgy tudom: nincs, de érzem, hogy van.
como siento yo..
4 hozzászólás a(z) “como siento yo..” bejegyzéshez
-
egyszeru a keplet: nem kell megragadni :), jon egy ujabb utana megint egy es megint, a folytonossag elve…na meg a felzavart viz ujbol lecsendesedig es kitisztul. kell neki is neha egy kis extra kavaras:D jot tesz neki de ugyis visszaall a regi rutinba, ezert nem kell buntudatot erezni…az egyszeruseget meg konnyen meglehet talalni, csak szet kell nezni, mindenben meglelhetet a high tech ellenere is:D
-
simplicity isn’t easy to achieve. a fejemben, legalabbis.
-
take it easy 😉
-
Neha rombolni kell epitkezes elott! Batorsagot hozza!!
Szívből szólok 
Hozzászólás