néhány ezer év múlva úgy fogok visszagondolni az életemre, mint ahogyan most gondolok vissza életem valamelyik régmúlt napjára. és csak rajtam áll, hogy az egy olyan nap lesz, amikor minden balul sült el, vagy olyan, amelyiken érdemes volt felkelni.
Oda és azért, amiről úgy tudom: nincs, de érzem, hogy van.
2 hozzászólás a(z) “” bejegyzéshez
-
Nehany ever ev mulva mas leszel, ugy gondolsz vissza onmagadra, mint egy idegenre. A fajo dolgok teljesen tompak lesznek, a szepek pedig romanikus szivarvanyszinben tundokolnek:)
“mindig elore, hiaba lonek rank…”:)
Sz. -
Add meg minden napnak az esélyt, hogy életed legszebb napja legyen!
Szívből szólok 
Hozzászólás