Oda és azért, amiről úgy tudom: nincs, de érzem, hogy van.

függőség és yann tiersen

szerintem már beteges, hogy nekem állandóan kell szóljon a zene a fülemben. sokszor még ki sem léptem jóformán a lakásból, de már bevan kapcsolva. vagy már bejöttem a lakásba, de még mindig szól. vagy este, ha nem tudok elaludni, mp3 lejátszó, és reggel ha alszik még a ház, és nekem kedvem van lustálkodni kicsit (értsd: egy órát), mp3 lejátszó. most, hogy ezt így bevallottam, kicsit mintha meg is szégyelltem magam. meg még akkor is, amikor nap végére rájövök, hogy még nem is hallottam madárdalt… na olyaankor kiveszem.
kétségtelen, hogy ezek a masinák csak újabb mérföldkő az emberek egymástól való totális elidegenedésében. de mit csináljak na, én is szeretem, ha zsebemben hordhatom a kicsi világomat. meg ezt is.

szépek, ugy-e.

3 hozzászólás a(z) “függőség és yann tiersen” bejegyzéshez

  1. Réka avatar
    Réka

    jaj, nekem is folyton meg a zene a fulemben, nem birom nelkule… :-s

  2. Szila`rd avatar
    Szila`rd

    Nagyon szepeeeek.
    Meg mindig jobb ilyen jo zeneket hallgatni, mint a tomeget a trolin, a forgalom zajat, vagy manelet:))

  3. Rita avatar
    Rita

    Meghallgattam meg1szer. Tenyleg szep :)…persze lehet, hogy a klipp boditott meg…Mese, mese, meskete :))

    A masodikrol eszembe jutott a ‘Megveszem ezt a not’ egyik betetdala…meg nem talaltam meg, valami klasszikus…

Hozzászólás