egy ideje mindegyre azon veszem észre magam, hogy könyveket szedek le a polcról, felütöm véletlenszerűen és csak olvasom, mint aki tudja miről szól. vagy régi magazinokat forgatok elejétől végig, majd vissza, mintha láttam volna valami érdekeset benne, csak épp nem tudnám, hányadik oldalon. aztán végiglovagolok 50 tv adón, majd, mint akit átvertek, megsértődöm jól. bekapcsolom a rádiót, hullámhosszokat keresek. eszeveszetten keresek valamit. egy mondatot ami talán egy kacskaringós útról szól és ami összefoglalja az életet, amiben benne vagyok én, és benne vannak az emberek akiket szeretek és akiket nem, egy mondat, amit mintha én írtam volna 21 éven keresztül. egy sor csak, de amit elolvasva nyugodtan hátradőlhetnék és arra gondolhatnék, hogy már semmit sem ronthatok el, mert mindent tudok, amit tudni kell.
Oda és azért, amiről úgy tudom: nincs, de érzem, hogy van.
egy mondat
2 hozzászólás a(z) “egy mondat” bejegyzéshez
-
ja és várom az efféle mondatjelölteket ITT is : )
-
en 24 eve keresem, de meg sehol semmi 😛
the search goes on forever…
en amikor ilyen akciokba kezdek, vagyis, konyvek, folyoiratok, tv, film, ujsagok, reklamok, mindig talalok parokat… hogy ezt itt is lattam es ott is valamilyen hasonlo formaban, erdekes erzes, de nem igazan mond sokat 😛xxx
Szívből szólok 
Hozzászólás