Szívből szólok

tegnap reggel, ahogy kiléptem a lépcsőházból, mintha egy illatszerboltba léptem volna be, annyira tele volt minden tavaszillattal. ma meg, a főtéren egy művészeti galéria előtt haladtam el (mintha régiségek is vannak bent), onnan meg egyfajta hűvösség meg valamiféle “régies”, ismerős és kellemes és és megnyugtató illat áradt, amitől egy pillanatra úgy éreztem, ott van a helyem. miért is ne lehetnének az illatok a nyilak, amik megmutatják a helyes utat?