Oda és azért, amiről úgy tudom: nincs, de érzem, hogy van.

Cinkék

Hogy meglevegőztessem az agyamat és megtörjem a napi rutint, gyakran megyek hosszú, céltalan sétákra. Ma reggel az omladozó kultúrház hátánál haladtam el épp, amikor figyelmes lettem egy nagyon pici, de annál kitartóbb cinkére. Az egyik magasabb fa felső ágai közt ült. Rövid strófákat énekelt, de élesen és vidáman a mínusz 4 fok ellenére. Hogy miért nem gyűlt össze alatta egy kíváncsi tömeg, nem tudom.

Hozzászólás