Szívből szólok

Bizonyos korig én sosem éreztem magam rosszul a korom miatt. 😊 Ez most úgy érzem, változóban van, és megijeszt. Megijesztem én saját magamat. Miért figyelem most is a bőrt a kezemen? Látom, hogy kicsit kevésbé feszes, mint öt éve volt, és érzem, ahogy ezzel a felismeréssel egy időben megcsap egy–egyelőre még elég távoli–kétségbeesés szele. És úgy érzem, ha nem vigyázok, ez a kétségbeesés nagyon közel fog jönni és óriásira fogja kinőni magát.

Én sosem akarom rosszul érezni magam a korom miatt. Az idő mindenki felett ugyanúgy telik. Akik velem egy napon születtek, azok ma napra pontosan annyi idősek, mint én. De valamit azért mégis tehetek, azt hiszem. Törekedhetek például arra, hogy belül lassítsam a folyamatot. Hogy lélekben, amennyire tudok, fiatal maradjak.

Hogy lehet lélekben fiatal maradni? Szerintem úgy kell gondolkozni, mint egy gyermek. Úgy kell látni a világot. Olyan dolgokat kell csinálni, amiket a gyermekek csinálnak. Vagy mondjuk:

• fiatal lelkűek társaságát keresni, velük tölteni időt
• kíváncsian szemlélődni, mintha valamit először látnék
• rácsodálkozni dolgokra, emberekre, viselkedésekre, jelenségekre, anélkül, hogy ítélkeznék
• optimistán, lelkesen várni a következő órát, napot, hetet
• sokat tervezni, még akkor is, ha az a terv inkább mesébe illő, sőt, főleg mesébe illő terveket szőni
• sokszor és szépnek képzelni el a jövőt, magamat, a családomat a jövőben és ezt addig csinálni, amíg a szívem körül forróságot kezdek érezni, addig, amíg a lelkesedés kiül az arcomra
• amikor valamit megkapok, annak tudatosan örülni és azt az örömöt tudatosan minél tovább kitartani
• kis dolgokban elmerülni, például egy virágot, fűszálat sokáig figyelni és elképzelni, hogy az ő szemszögéből milyen a világ. Hogy lát ő engem? Hogy viselkedne ő bizonyos helyzetekben?
• nem szürkülni be, nem hagyni, hogy a rutin elvegye a kedvemet és zombiként létezzek az életemben

Majd még folytatom a listát. Most megyek kifestőzni. 🙂