Oda és azért, amiről úgy tudom: nincs, de érzem, hogy van.

Rólam

Van valami szent a leírt szóban. Talán minden művészet, köztük a szó művészete is egy brainstorming arra, hogy “ki vagyok én?”, és amikor a művésznek végre sikerül összeraknia magát, abbahagyja.

Én a szavaimmal hidakat építek. Istennek, hogy átjöhessen hozzám. Magamnak, hogy átmehessek önmagamhoz. Esetleg valaki máshoz, aki bennem kelt életre. Esetleg mindenkihez, egyszerre? Nem tudom.

De azért van valami szent a leírt szóban, mert ha elég kitartóan csinálom, minden kérdésemre választ kapok.