Kategória: Blog
-
Elengedni
Hol is tartottam? Jaj igen, a séták. Sokat sétálunk a napokban. “Legszebb alkotás a séta”, mondta Weöres Sanyi bácsi. Ha így van, és miért ne lenne, akkor viszont az emelkedőre felfele séta már-már remekmű. Beindítja a vérkeringést, felpörgeti a szívet, kitágítja a tüdőt, és ha igaz, amit valamikor rég olvastam, a hegyre felfele sétálás okosabbá…
-
Útközben
Ahogy egy első, nagy találkozás helye és ideje egy életen keresztül emlékezetes marad – nekem például ilyen a kétezernyolc március tizenkettedike, Kolozsváron a bölcsészkar előtti átjárón, ahogy a tavaszi szél elfújta a szavainkat, ahogy szikrázott a márciusi nap, de már látszott, hogy két perc múlva leszakad az ég – ugyanúgy emlékezetes tud maradni az a…
-
Maradj otthon ’96
Fél kettő után tíz perccel, miközben az orvosi rendelő sima, fehér ágyán ülök, és a résnyire nyitott ablakon keresztül egy vidám madárdalt próbálok beazonosítani, hogy ez az a madár-e, amelyikről utoljára tanultunk természetismeret órán, és amit még le is rajzoltunk, a doktornő mindkét kezével a nyakamat kezdi nyomogatni, és amikor végre-valahára kezdem kihallani a madárdalból,…
-
Migráns a sós vizes cseberben
Imi, az osztálytársam, látta a migránst a sós vizes cseberben. Nem ismerjük, korát sem tudjuk, de Imi apukája szerint a migránsoknál ezt nem is könnyű megállapítani. Huszonöt és ötvenöt között bármennyi lehet. Imi az apukájától hallotta, hogy a migráns reggel inkább fiatalnak tűnik. Mozgékony. A faluvégi autómosóban komoly arccal fényesíti az Audikat egész nap, és…
-
A múlt idő jelei
“Nem hülyéskedek, hidd el, hogy így van,” mondta a fiú. “Amikor délibábot látunk az aszfalton, olyankor ott tényleg nagyon csúszik az út. Lehet, hogy nemsokára felborulunk és mind meghalunk. Ha nem hiszed, kérdezd meg nagymamát.” Nagymama két kezét az ölében összekulcsolva ült, válláról kicsit lecsúszott a szvetter. Nézte az ablak mellett elhaladó tájat, nem szólt.…
-
Kirándulás
Meredek, szűk utcán megyek felfelé. Mi csak úgy hívjuk: a Mámi utcája. Mámi az utca végén lakik, ami egyben a domb teteje is, és én gyorsan fel akarok érni a domb tetejére, be akarok menni azon az utolsó előtti-előtti kapun, mert egy nagyon fontos dolgot kell átadjak Máminak. Szedem a lábaimat, bírom a tempót, fiatal…
-
Rongybaba
Miután kiolvastam Az országépítőt, még egyszer megszagoltam az utolsó lapot. Gyöngyvirág illata volt. Pár nappal később egy kövérkés ember jött hozzánk, nem sokat beszélt, csak bebújt az asztal alá, csendben bekötötte az internetet, ezzel nyitva meg előttünk az egész világot. Miután elment, nagy izzadtságszagot hagyott maga után a szobában. A rozsda pontosan ekkor marja bele…
-
B. Angéla hazatalál
Nyár van, a Maros-parti faluban lassan hömpölyög az idő. Az emberek szokásos dolgaikat végzik. Az egyik udvaron valaki szőnyeget szappanoz, egy másikban kotlóst ültetnek: kosárral borítják le, kőccsed ki ügyesen, mondják, legyen nekünk sok kicsi csürke. A sarki kocsmában valaki felhajt egy féldecit, fejét az asztalra hajtja. A főúton lépésben halad el egy kék Dácsia. Hangszórón hirdetik,…
-
Madárfióka
Az egész a csókák károgásával kezdődött ezerkilencszázkilencvenöt május huszonhatodikán. Ülök az íróasztalomnál, rajzolom a nagy Ó betűket, a sorok végén kicsit megpihenek. Hallom, a csókák a fejem fölött csattogtatnak. Mámá haragszik, azt mondja, egyszer felmegy a padlásra s leveri az összes csókát. Pont ott szarják össze az ablakot, ahova nem ér oda a keze. Engem…
-
Kinek béke poraira?
Templomok hideg falát simogatni meg, ez volt a mániám. Nekitámaszkodni egy középkori oszlopnak, végighúzni az ujjamat egy kőbe vésett betűn, vagy egy ecsetvonáson a tizenhatodik századból. Még nem voltam tízéves, amikor felfedeztem ezt a csendes örömöt, és hamar el is döntöttem, hogy régész leszek. Ez az én utam. Első régész kalandozásaim a berekeresztúri temetőbe vezettek. Száz éve…
Szívből szólok 