Szívből szólok

Ma volt Verdi. Voltak barátok. Jelen voltak, de valahogy mégsem..Az idö nem kegyelmez, senkinek.   -sírógörcs-

tovább >>>

Ismét jógázom.Ismét jó.

tovább >>>

Most arra gondolok, hogy vajon hol fog visszaütni ez a kéthetes nemhivatalos vakáció. Mert hogy valahol fog, az biztos.

tovább >>>

Furcsa dolgokon kapom rajta magam. Például, hogy nagyon kedvesen viszonyulok idegenekhez, míg hozzám közelálló személyekhez napokig nem tudok egy jó szót szólni. Legalábbis nehezen. Forditva valahogy normálisabb lenne. Aztán rámtör a kurva büntudat, hogy ezt azért mégsem igy kellett volna.. Sokszor annyira felülvizsgálom magam, hogy szerintem már beteges. Mintha lenne egy Kata, aki cselekszik, és egy másik, […]

tovább >>>

Rámtört, újra, hogy keletre akarok utazni. Nem távol keletre, hanem mondjuk Törökországba. Igen, Törökország jó lenne. Mecset és minaretek, jázmin- és mirhaillat, hangoskodó kereskedõk, bazárhangulat.. Török dohány, török kávé. Émelygõs édességek…halva. Rózsaszirom. Élénk török ritmus, és.. hastánc. Halovány fények, titkok, szerelmek. Ópium illata a levegõben. Félhold.Van ebben valami vérpezsdítõ, valami nagyon szép, ami most nem hagy nyugodni. Nem, nem a […]

tovább >>>

Emberi törvény szembesülni a végsõ igazsággal. A visszavonhatatatlannal.Csak állunk, könnyezve, Öt nézzük. Színtelen arca kisimult, ráncos kezében rózsafüzér,mint utolsó mentsvár. Felvillan egy-egy múltbéli emlék. Nevetése. Ahogy kimondta a nevem. Hogy szeretett érdeklõdni. Köhögése. Bicegõ járása.Fáj, hogy mindez már csak emlék. Elment, itthagyott. Õ már valami óriási titok tudója. Ismeri a rejtélyt, melyet emberi elme fel nem foghat. Senkinek érzem magam. Porszem az univerzumban.Létbevetettség, […]

tovább >>>

És nem érdekel, ha az emberek pszichopatának néznek. Nem. Talán igazuk van. –TorzonBorz–

tovább >>>

Milyen kicsi is az ember. Milyen tehetetlen. Az ember.. semmi se.Néhány érzés, néhány elmosódott emlék a Mester rajzlapján. Aztán egy nap Mester beteszi a fiókba, kész munkái közé.

tovább >>>

Engedtessék meg nekem még egy ennyi ma este: Egymás pillangói vagyunk.Hangulatommal való azonosulásként: Mono – Life in mono, egy pohár bor és gyertyafény. –meghajol, elvonul–

tovább >>>

Egy éve történt. Pillangó szállt a kezemre. Mozdulni nem mertem, csak álltam, meredten. Duzzadt ereimen egyensúlyozott, forgolódott, bájosan és magabiztosan csapkodva szárnyaival. Elbûvölt. Egy pillanatra megszûnt létezni a világ. Semmi, SEMMI nem volt, csak a Pillangóm és én. És mégis, MINDEN volt. Egy pillanat alatt voltam hódított és hódító, rabszolga és király. Lakatlan sziget voltam és új világot felfedezõ hajós.Egy pillanat alatt […]

tovább >>>