Egy éve történt.
Pillangó szállt a kezemre.
Mozdulni nem mertem, csak álltam, meredten.
Duzzadt ereimen egyensúlyozott, forgolódott, bájosan és magabiztosan csapkodva szárnyaival. Elbûvölt. Egy pillanatra megszûnt létezni a világ. Semmi, SEMMI nem volt, csak a Pillangóm és én. És mégis, MINDEN volt. Egy pillanat alatt voltam hódított és hódító, rabszolga és király. Lakatlan sziget voltam és új világot felfedezõ hajós.
Egy pillanat alatt ezernyi érzés futott át lelkemen.
Féltem
és féltettem.
Örültem
és reméltem.
Szerettem.
Szél jött, Pillangó azzal szállt el. Vártam, hogy visszatérjen. Mint kisgyerek az ünnepet, valahogy úgy vártam.
Várni, ..várni, ..várni
Azóta eltelt egy év. Elbizonytalanodtam. Megtörtént ez egyáltalán? Avagy csak álom volt? Nem tudom. Hiába próbálom meglátni, felidézni. Alakja elmosódott, körvonalai elcsúsztak. Fáj, hogy ennyire felejtek… Ki volt õ? Barát? Esetleg több? kevesebb?
Egy év. Háromszor láttam ezalatt, távolról. Ebbõl egyben biztos vagyok, másik kettõrõl kiderült,
csak hallucináltam.
–végtelen üresség–
Szívből szólok 
Vélemény, hozzászólás?