Reggel kinéztem az ablakon és a következö látvány fogadott: kicsi mocskos cigánypurdik ugrálnak ki a kukából, pórázzal a kezükben, végén fekete fajkutyákkal, és ütik-rúgják a kutyákat ha kell, ha nem. Ekkor azt kívántam bárcsak az ök nyakukon lenne az a póráznak nevezett zsinór, és én rugdoshatnám öket. Nem sokat, csak amig mozognak. Hamarosan felbukkant egy barna kutya, mint uj célpont. Azt kergették az udvaron körbe, szerencsére sikertelenül. Miért nem tartunk itthon géppuskát ?
Délután voltam olyan bátor hogy kimenjek az utcára. Tudniillik szöges bakancs szükségeltetik, hogy az ember hanyat ne vágja magát. No de nem lett semmi, csupán jól megvert az esö..
Utána meg halálra untam magam, unatkoztam, unatkoztam, jógáztam. Aztán gondoltam hogy ezt a szörnyen zsúfolt napot megpecsételem egy blogirkafirkával.
Szívből szólok 
Vélemény, hozzászólás?