Szívből szólok

És nem tudom, hogy a téli-, esetleg öszi fáradtság jele, de folyton röhögök és még csak azt sem tudom, hogy minn. Azaz csak nehezen meghatározható. Valami hülyeség születik ilyenkor sötét agyamban, és egyedül, egy sarokban meghúzodva röhögök orrvérzésig. Ekkor jönnek a komoly pofák: most meg mit nevetsz? mi olyan nevetséges? most rajtam röhögsz ennyire? De hasgörccsel, könnyezö szemekkel aligha tudom elmagyarázni. Föleg ha még én sem igazán értem.. Kicsit fura. Fura vagyok most magamnak. De olyan jó. 🙂