Részlet egy levélböl:
“..köszönet minden egyes pillanatért, amit együtt tölthettem veled. Köszönöm a meghitt perceket, a szeretetet amivel minden évben elárasztottál. Sok szép ünnep van már mögöttünk, igazán kellemes volt veled, veletek a Karácsony. Minden évben. Kiváltképp, amikor együtt volt a családod. Hidd el nekem, attól lesz igazi az ünnep. És bármit megadnék, ha idén is együtt ünnepelhetnénk, de ez sajnos lehetetlen. Utolsó találkozásunkkor már mindketten éreztük, hogy kapcsolatunk hanyatlóban van. Hogy valami szép hamarosan véget ér. Most ne keresgéld magadban a hibát, kérlek. Mert a hiba nem benned van, mégcsak nem is bennem.. S talán nincs is hiba. Talán ez a normális. Talán. Most szép csendben elválunk. No de ne keseregj! Nem felejtelek el. Minden évben belopózok majd a szivedbe, kicsit átmelegítem, kicsit elringatom, eszedbe juttatok elmúlt perceket, s egy elfolyt könnycseppedben kicsit ismét rátalálok a régi Katára.
Áldott Ünnepeket kíván barátod:
A Karácsonyi Hangulat.“
Szívből szólok 
Vélemény, hozzászólás?