Szembeszéd. Milyen különös módja a kommunikációnak. Milyen mély és félreérthetetlen tud lenni. De hová nézünk, amikor a szembe nézünk? Csak a szem felszínét nézzük? A szivárványhártyát? Nem hinném. Milyen jól fogalmazta meg nyelvünk, miszerint szembe nézünk, és nem szemet nézünk. Két egymásra nyíló világ nézi egymást ilyenkor, mintha egy ablakban könyökölnénk s egy másik, belsö, lüktetö világfolyamatot figyelnénk. S van úgy, hogy egész életre szóló erövel ragad meg ez a világ..
Vélemény, hozzászólás?