“De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.”
Ma úgy 10 körül kopogtatott be a mágikus pillanatom, egész napomat felvillanyozta. DE most mégsem vagyok annyira felvillanyozott sőt, mondhatni kiment a biztosíték, mert nagyon nemjól vagyok fizikálisan vertikálisan de még horizontálisan sem. Fájnak csontjaim, távozik belőlük a tél…
Szívből szólok 
Vélemény, hozzászólás?