Szívből szólok

sokszor vagyok úgy, hogy egyszerre több dologról szeretnék írni. hirtelen, egy szusszal adni ki mindent, mint amikor lazán szembe loccsintod valakivel a poharadat.  és ez nem könnyű. legalábbis, hogy értelmes szöveg legyen, az nem könnyű. S mint ilyen, inkább nem is fogok hozzá, mert tudom hogy ugysem lesz olyan amilyen kellene legyen.. s most is annyira figyelek arra hogy hogy írok. Korlátok ezek. Korl-átok.. az ül rajtam. azért néhanapján én is rázendítek. minek az értelem. játszodjunk. azt, hogy én azt irok amit akarok, te meg ha nem érted, az a te bajod marad. játszodjuk azt, hogy ezt a sort nem fogom visszatörölni és kétszer átfogalmazni, neked peidg ha nem tetszik, legyintessz és kilépsz. fázok és nem tudom meddig lesz még türelmem irni ebbe a csúnya blogba. jó lenne már változtatni a külsején. belsején is, bár azt máshol kell kezdeni, nem html felületen. vinnék bele egy kevés ünnepet.. de honnan, ha semmi húsvéti hangulatom nincs. hülye vén nyúl a szekrény tetjén, mit röhög rajtam? bár megettem volna, ezelőtt hét évvel. mindegy most már nem zavar, vele is lesz majd valahogy. de hülyeség tartogatni bármit is. jólvan csaltam, az imént visszatöröltem. de legalább őszinte vagyok. napokban is az voltam, szüleimmel. talán most nem kellett volna. megkíméltem volna őket. most gyötör a bűntudat keményen. haragszom magamra, és másra is, olyan ez a mostani hangulat. s amikor valamit megakarok magfyarázni, ha valamiről nagyon akarok beszélni, szókincsem biztos hogy épp nyaral valahol, vagy elásta magát jó mélyre egy messzzi szigeten, s várja hogy valaki más találjon rá. mindegy most már ez sem zavar. hülyeséget csináltam, ez zavar. nagyon bánt, és sajnálom. ma kicsit úgy tűnt, hogy mindig azok b^”%nak el mindent, akik azt mondják, szeretetből csinálják. ez nem igy van. csak tőlük nehezebb elfogadni, mert tudjuk, hogy tényelg szeretetből csinálták. most már ez sem zavar, kezdek hozzászokni hogy hülyeségeket csinálok. erről jut eszembe, van egy Kabalám, ma újra láttam. még mindig működik a telepátia, irigyelhettek. igazán jó Vele foglalkozni, miközben a másik azt hiszi figyelek rá. najó lévén ez a pillanat oly őszinte, hát bevallom hogy -egykét fontos személyt leszámítva- nem is szoktam odafigyelni amikor hozzám beszélnek, fárasztó nagyon. Szégyelljem magam? most ez sem jön össze. térjen vissza később. én elmentem aludni.