többé nem akarok két emberként gondolkodni.. nem akarok minden kanyarban a másik irányba nézni, nem akarok semmit se magasabbról figyelni. nem akarom többé felülvizsgálni magam, semmilyen tekintetben, nem leszek púp a saját hátamon. elvegyülök.beolvadok. egyemberként élek meg minden egyes pillanatot, és azt maximálisan. és mindig csak előre nézek, mint a lovak. ha úgy hozza a pillanat, hát nyerítve. vágtatva, vagy esetleg rúgva, előzetes és utólagos lelkifurdalások nélkül.
és nem akarom többé megfejteni az univerzum titkait. fejtsen meg ő engem.
Vélemény, hozzászólás?