Szívből szólok

Azt hiszem nincs olyan ember, aki nem gyűjt, esetleg nem gyűjtött volna legalább gyerekkorában valamit. Nálam a szalvéta eddig ismeretlen okokból kimaradt, gyanítom azért, mert mindig elhasználtam. De gyűjtöttem bélyeget (ami abból állt, hogy felkutattam szüleim régi bélyeggyűjteményét, majd én is hozzáadtam 2-3 újat :-), gyűjtöttem régi pénzérméket, van növénygyűjteményem, telefonkártya egy rakás majdnem minden kontinensről, és persze csokispapír. Később, amikor elértem azt a kort, amikor a lányok nagyrésze arról álmodik, hogy olyan lesz mint thalia vagy neadjisten britney spears, hirtelen megnövekedett a popcorn/bravo és az agymosó divatlapok száma kis hajlékunkban. Ellentétben sok korombelivel, ebből szerencsésen kinőttem. Ekkor jöttem rá, hogy régész és történész szeretnék lenni. Feldúltam  őseim padlását, minden érdekelt, aminn legalább félméteres por állt. Régi térképeket gyűjtöttem össze, képeslapokat, megsárgult fényképeket. Innen az ötlet, hogy felkutassam a családfámat. Sajnos, megfelelő iratok hiányában csak a lombok közé sikerült bepillantani, pontosabban 1825-ig. Kb ezzel egyidejűleg jelentkezett a magyarkodó időszakom, amikoris minden magyarok történelmével, de főleg trianonnal kapcsolatos iratok-  plakátok-  térképek-  képeslapok gyűjtésébe kezdtem. Ezen időszakomnak legtalálóbb kulcsszava talán a NemNemSoha lehetne. Jó volt, hungarológiára készültem, nem kis támogatással családom részéről. De lassacskán kételyeim támadtak affelől, hogy magyarnak lenni hű  de  milyen nagy dolog, kezdtek kiapadni fejemből a revizionista gondolatok és valami nagy megnyugvás vette át helyüket. Már nem szeretnék történész lenni, csak simán régész és/vagy keletkutató. De ezekben sem vagyok biztos. Nem akarom kutatni, csak egyszerűen megismerni a keletet. Kicsit átélni, anélkül, ohgy feszegetném titkait.
No, hát most ilyen gondolatokat gyűjtök. És mindezt eszembe juttatta ez a csinos szobor a polcomon, elefántokkal körülötte, mert őket is gyűjtöm most 🙂