A gondolat, miszerint én sosem fogom a blogomat arra használni, hogy rajta keresztül üzengessek egyes olvasóimnak, már a kezdet kezdetén megszületett bennem.
Mint ahogy az is, hogy webnaplóm sosem süllyed a rejtett és kevésbé rejtett célzások fórumának szintjére, amelyeket hirtelen felindulásból, esetleg más okokból valamely olvasóm ellen követnék el.
Most mégis nagyon arra gondolok, hogy jó lenne odamondani.
De tekintettel arra, hogy durvákat írnék, amit már holnap minden bizonnyal szar lenne visszaolvasni, nem írom..
Vagy tekintettel arra a Katára, aki talán 10 év múlva kiváncsi lesz a 2006 augusztus kilencedikei önmagára (és másokra?), inkább nem írom.. És remélem sohasem.
Amúgy jól vagyok:)
Szívből szólok 
Vélemény, hozzászólás?