Nem lehet könnyű az aranymosó élete sem. Megtalálni a kincsvadászatra legmegfelelőbb helyszínt, heteket, sőt néha hónapokat tölteni a folyóparton, naphosszat egy edényt rázni és figyelni, hogy a kavics és homok közt mikor csillan fel végre egy aranyrög. Ha nem talál semmit az aranyász, szedi a cókmókját és szó nélkül továbbáll. De ha mégis megtalálja a kincsét, amit évezredek óta csak neki hömpölyget a folyó, kicsit úgy érezheti, nem élt hiába.
Így térdelek én is a folyóparton közel tizenkilenc éve, és már-már megszállottan markolom a fövényt és keresek. És szeretem amikor letisztul egy érzés. Amikor megszabadulok a hordaléktól és marad a csillogó, színtiszta arany.
Szívből szólok 
Vélemény, hozzászólás?