Milyen röhejes, most veszem csak észre, hogy az "ami már a múlté" kategóriámban első link a "jelen". Ilyenkor csak úgy ordít kínjában a százas-szög, amit akaratlanul is jól fejen találtam.
Egyik ujjam minidig a pause gombon, aztán ha új fejezet közeledik, ha megcsap a változás szele mindig valami hülye érzésem támad, ilyenkor megnyomom, két lépés előre, hogy visszanézhessek, aztán rázoooommmmmolok, elforgatom, megnézem fentről, megnézem lentről, jobbról és balról, megtapogatom, rájövök, hogy az az alak ott középen valóban én vagyok, és hogy a filmtekercset kizárólag nekem adták, és tényleg egyedül csakis az enyém. És belátom azt is, hogy pont így van jól, ahogy van. Készítek még pár képet róla, emlékül ugyebár, és amilyen sírós vagyok, talán még el is pityergem magam.. Aztán hirtelen nyomást intézve a play gombra véget vetek kellemetes önsanyargatásomnak, és jöhet a next episode.
Mégsem változtatom meg. Így olyan.. eredeti 🙂
Szívből szólok 
Vélemény, hozzászólás?