Szívből szólok

Szeptembert ezúttal kinevezem Nagy evések havának. Annyira, hogy ma már szüleim is megijedtek. Tenger óta van ez, hogy már nem csak a csoki- és tejtermékek polcánál állok félórát, de a húsoknál is sikerül jól megrakni a kosarat. Ez már azért valahol nem normális. És akkor csoda-e, hogy nadrágvásárláskor, ha valami megtetszik és felpróbálnám, a néni szinte megszid a szemeivel, hogy nem látsz te hülye, az neked nem jó..
Amúgy szerintem nekem még szülni is könnyebb lesz, mint nadrágot találni, ami rám jön, és még tetszik is. Pedig, South Parkot idézve, "nem vagyok kövér, csak nagy a csontom!"