Túl az összevissza 100 km-es hegyen-völgyön át biciklitúrán, izomlázzal és komoly vállfájdalmakkal elmondhatom, hogy ez volt a legizgalmasabb hétvégém a vakációban.
Csomó mindent megtanultam. Például, hogyha felfele nehéz a táskám, csak nyafogni kell kicsit, és rögtön átveszi egy segítőkész fiú. Vagy, hogy az emelkedő után lejtő jön, ahol kimondottan ajánlatos hátsó féket használni, különben lesz nagy orraesés. Vagy: ha a pásztor rám uszítja juhászkutyáit, és én petárdával védekezek, következőleg a fejszéjét küldi rám, különböző átkok kíséretében. A Fehérmezőn pár percre komolyan azt hittem, hogy kirándulasunk itt véget ért… De az ember(lánya) nem is gondolná, hogy félelmében milyen teljesítményekre képes.
Na de a lényeg: itt vagyunk mind, és megérte, és még nem is beszéltem a táj szépségeiről, de ezt megteszik helyettem a képek.
Szívből szólok 
Vélemény, hozzászólás?