Szívből szólok

időről időre rájövök, hogy a tervek tartanak életben. elképzelni, ezerszer átgondolni, lázban égni, és beteljesíteni. akár ezek a címszavak is jelölhetnék nálam azt, ami másnak január és február.. és időről időre rá kell jönnöm, hogy ezek nélkül elveszett ember vagyok.
már ősz óta dédelgetett tervem egy szökés. megszökni, mint a rab, aki éveken keresztül ássa az egérutat, míg egy reggelen úgy ébred: ma van a nagy nap. most vagy soha. s mivel a most nekem sokkal jobban tetszik, mindent szépen elrendeztem és megszöktem. megkívántam valamit az élet különleges falatai asztalról, és volt képem elvenni azt. valakinek melegbarna szemeibe nézni, aki a szívemet megnyugtatja.
s ha az élet értelméről kérdeznek, azt mondom, az ilyen szökések, és az ilyen lopások, amikor kicsit meghajlok a szívem kívánsága előtt, és hagyom, hogy ő vegye kezébe életem irányítását. ezek a pillanatok raknak össze engem, ezek okoznak határtalan boldogságot,
engem ezek röpítenek fel.