Szívből szólok

még az ókorban, tesóm ölében és az új, távirányíthatós kutyámmal. imádtam.

De szép is volt, amikor a Karácsony még egy nagy, csillogó fát jelentett, angyaljárást és meglepetéseket, s hogy finomságokat eszünk és már alig várjuk a szilvesztert…
Felhőtlen gyerekkor 🙂
Azt hiszem az egész ott kezdődött, hogy a szaloncukor már nem fogyott úgy a fáról, mint szokott. Mindig így kezdődik. Egyszercsak azon kapod magad, hogy már nem mászol be a fa alá, mert ott hátul látsz még egy kibontatlan pirosat. Az első szaloncukor, amit már nem azért veszel le a fáról, mert piros, avagy sárga, hanem mert egyszerűen az van közelebb, jelzi, hogy felnőttél. És ez nem baj, mit sem veszít értékéből az ünnep, sőt. Csupán más színben látod.
Nálam egy ideje a Karácsony, és annak hangulata nem föltétlenül korlátozódik decemberre. Télen vagy nyáron, de valahányszor együtt látom a családomat, a lelkemben Karácsony van. És nem tudom, miben lehetne ennél jobban megragadni a legszebb ünnep lényegét.