Szívből szólok

Ausztria télen jó. Igaz, a fû valamivel zöldebb, mint nyáron, imitt-amott a virágok is nyílnak, de hát mi sem sízni jöttünk. Most mégis olyan csendes, nyugodt, meghitt. Vagy csak mert most ezt akarom látni, látom ezt.(<- megártott a német nyelvtan?)
Most olyan pont jó, hogy az ember kicsit magába nézzen, leltározzon, évvégi lélek-statisztikáját elkészítse, és összegezzen. A hangulat- és lelkesedésjelzõ kicsi vörös vonalam januártól szeptemberig növekvõ, majd a szeptember – december intervallumon szigorúan monoton csökkenõ és egészen a béka s**ge alatt landoló színvonalat mutat. Mindent összeadva, szorozva és elosztva pedig végeredményként kijött, hogy lelkiismeretfurdalásom van. Sikereket könyvelhetek el, minden az én elképzelésem szerint alakult, és mégsem jó. Mintha egy dzsungelben valaki, mindig két lépéssel elõttem az ösvényt vágná nekem, és csak annyi lenne a dolgom, hogy végigsétáljak rajta, de én erre sem vagyok képes. Mindegyre megállok, hátranézek, habozok, hogiy talán nem jó irányt vettünk. És közben az egyetlen dolgo ami lelkedsedéssel tölt el, hogy írhatom az útinaplóm.
Egészséget, helyes útra rátalálást, és lelkes hozzáállást 2007-re!