Szívből szólok

Jesszusom már eltelt két nap a boldogújévbõl, és én még midngi itt, külsõföldön.. Szilveszterrõl annyit, hogy jól telt, a Dunaparton telt, családommal és egyéb állatfajtákkal 🙂 Itt kiemelném a kedvencemet, egy ázsiai egyedet, akit már jóval éjfél elõtt kiszemeltem, és csak a megfelelõ pillanatot vártam, amikor nõsténybarátai kicsit magára hagyják, hoyg kikönyöröghessek egy közös fotót. Visszaszámlálás, éjfél, Feuerwerk és Sekt, koccintás és pros`t neked is , puszi puszi, boldogújév. Majd odasomfordálás, schuldigung sprichst du deutsch? és közben intenzív hülyevigyor az arcon, mert szüleim nem hitték, hogy megszólítom Jackie Chan hasonmását. Tudott németül és nem volt ellenére, hogy egy bõrszínével nem épp megegyezõ egyeddel fényképezkedjen. Kiderült, hogy kambodzsai, s hogy  jártam-e már Kambodzsában, nem, de vannak ott barátaim, hogyan, hát tudniillik tavaly isztambulban, a kék mecset elõtt ért még utol egy ilyesfajta, heves ismerkedési láz, amikoris leálltam beszélgetni egy ázsiai csoporttal, és egy párral azóta is taertom a kapcsolatot.. Hát szép, akkor glückliches neues, puszi puszi és tschüss. Utólag jutott eszembe, hogy még a nevét sem kérdeztem meg.
Sebaj. Szeretem õket és már régóta tudom, hogy egyzer Ázsiába fogok disszidálni. Megmondom az egyetemen a romántanárnak, hogy kiny**hatja, és elmegyek Nepálba jakot fejni – vagy indonéziába banánt szedni – vagy valami. Mára ennyi. BÚÉK!