Szívből szólok

Nincs is annál csúfabb, mint mikor viszonzást várunk érzelmeinkért. Visszataszító. Gyûlölöm magam ilyenkor. Olyan ez, mint valami veleszületett betegség, amivel az ember egy életen át küzd. Szeretném már kinõni, levedleni, elhullatni, lemosni magamról. És szeretnék egy szemellenzõt is, mint a lovaknak, hogy csak elõre lássak.
Ennyi szükségeltetne most ahhoz, hogy ne menjen el teljesen az eszem.