szeretem a fehér, napfényes vasárnapokat. meg ugy általában, szeretem a vasárnapokat. annyi sok szép vasárnap volt az életemben. vasárnap születtem például. éséés mindig az jut eszembe a vasárnapokról, hogy megyünk a nagyszüleimhez és, miután jól megszorongatnak, elsõ dolgom hogy megnézem, mi jó készül a kályhán, aztán hogy mit rejteget nagymamám a kamrában, és milyen finomságot tartogat ebéd utánra a hûtõben… nagyiékhoz megérte üres hassal menni, vasárnap mindig a kedvenceim kerültek az asztalra…
hat igen.
váltsunk témát..
beszéljünk komolyabb/aktuálisabb/felnõtt emberhez illõ dolgokról. egyetem, például. az elsõ szesszió az utolsókat rúgja (belém), s nekem még mindig az az érzésem, hogy bekötött szemmel szaladok valami hangok után, amiket néha egész közelinek, máskor viszont annyira távolinak hallok, hogy már túlvilági hangoknak mondhatók…. és ez a "még mindig nem tudom, mit akarok" állapot lassan csiholni kezdi bennem a bûntudat tüzét.
Szívből szólok 
Vélemény, hozzászólás?