Szívből szólok

Ha nem üvöltené maximumon az a hülye sugababes hogy push the button push the button, talán még elmondhatnám, hogy simán szarul vagyok, de így valami erõsebb kifejezésen kell gondolkoznom…
Most olyan jól esne, ha valaki zoránt játszana nekem, valahogy úgy, hogy: “mi fáj, gyere mesélj..” fáj, hogy zárt ajtókba ütközöm. mindig elhiszem, hogy van ott nekem valami, és fáj amikor rájövök, hogy tévedtem és fényévekre járok az én ajtómtól.. mintha egy párhuzamos világban élnék. Mint amikor egy mágnest húzogatsz az asztalon, és élvezed hogy a párja az asztal aljára ragadva ugyanazokat a köröket írja… na az vagyok én most. a minusz.