Szívből szólok

rájöttem, hogy hiányoznak az otthoni nagy, önmegismerő séták. pedig ha jól meggondolom, itt még könnyebb is lenne. nem kell minden második embernek köszönni és leállni beszélgetni, mert senki nem ismer senkit. nem lehet félóra alatt eljutni a város egyik végéből a másikba, tehát akár reggeltől estig sétálhatok és gondolkozhatok, és ha még beszámítok egy bónusz eltévedést valahol a monostor negyedben, az már felérne egy személyiségfejlesztő programmal, amiért a nyugati úrinépek amúgy borsos árakat fizetnek : ) hát csináld magad. esetleg párban : ) esetleg csoportosan. vagy ne is csináld ha nem érzed szükségét, de engem időről időre összehoz a sors olyan emberekkel, akik mellett ha nem ismerem eléggé magamat, könnyen kicsúszik alólam a talaj és eltaknyolok.. közben pedig vonzanak és semmi pénzért nem engedém kisétálni őket az életemből, és megszakadna a szívem ha mégis megtennék. ha nem érted miről hablatyolok itt, az azt jelenti hogy még nem találkoztál ilyen emberekkel és nagyon szegény vagy. vagy nincs is rájuk szükséged mert nagyon gazdag vagy nélkülük is. vagy még egy csomó mindent jelenthet, ami most nem jut eszembe : )