Jaj, nagyon izgatottan fogok neki az első bejegyzésnek az új blogomban, igazából nem is most írom, mert már órák óta elkészült txt-ben, most csak bemásolom : ))
Olyan érzés fogott el, mint óvodás ballagásomkor, amikor először adtak rám székelyruhát és lakkcipőt és én voltam a legeslegggszebbbbb, és az óvóneni kezembe nyomta a csengettyűt hogy ÉN menjek legelől és csengessek.
De vésd az eszedbe, hogy bármilyen csillogó is a külső, a belsőt úgysem változtatja meg, mint ahogy lakkcipőben és masnival a hajamban én is ugyanaz a dinkalány maradtam, aki pár nappal azelőtt még lehasalt és megszagolta az óvóda szőnyegét, merthogy ölte a kíváncsiság
hogy az vajon milyen lehet.
Tehát ne tévesszen meg a sminkem és hogy tollakat szúrtam a hajamba, most csak annak képzelem magam, ami vagyok:)

ezt most még én sem értem. vajon művesz vagyok?