Szívből szólok

Nem merem kategorikusan kijelenteni, hogy az új külső miatt blogolok egyre ritkábban, de valami igazság azért van benne, már csak azért is, mert a jelszavamat sikerült szerencsésen elfelejtenem, és ha nem állitottam volna be a laptopon, hogy emlékezzen az adataimra, biztos, hogy most sem tudnék írni. Rémisztően sokat felejtek az utóbbi időben, gondolataim is szanaszét vannak, én is szanaszét vagyok, megérzéseimben is naponta csalódok, és televan a … is már azzal, hogy nem tudom megtalálni azt kurva helyemet a világban… Egy ideje valahogy mindig sikerül a hosszabb és nehezebb utat választani, amikor épp az ellenkezőjét akarom. Utálok azzal a gondolattal ébredni, hogy rossz helyen vagyok és épp elbaszom az életem.
Ma hajszál tartotta hogy nem adtam ki 36 lejt egy Fuck You, I Have Enough Friends! feliratú pólóért… Ja, mikor így megfut az agyam és jön hogy szidjam az életet, mindig arra gondolok, hogy nekem legalább vannak barátaim. Amikor pedig haragszom a barátaimra, arra, hogy nekem legalább van életem. Tisztellek, ha te nem így vagy vele.
Most pedig megyek és kivágom az egyik farmernadrágomat. Késsel, mert Hanna szerint úgy jobb.

u.i.: ha látsz egy hülyét futni felfele a Tordai úton, az én vagyok.