az egyéves török hódoltság szobámban ezennel megszűnt. isztambulban elsősorban a törökök vendégszeretete vett le a lábamról, másodsorban az a bazáros aki öt tevét ajánlott a családomnak cserébe értem, harmadsorban pedig hazafiasságuk, legalábbis én ennek könyveltem el azt a furcsa tényt, hogy majd’ minden ablakban – ház oldalán – blokk oldalán – kapusason – eresz alatt török zászló van kifeszítve. a nekemiskell-nekemiskell szindróma jelei már az első napokban jelentkeztek, és az első adandó alkalommal alkudtam is egyet magamnak az öreg utcai zászlóárustól. és oylan büszke voltam rá, igazából nem is tudom miért, egy darabig a szobám falára volt kifeszítve, aztán a szekrényajtóra került, aztán a bátyám elakarta égetni merthogy mocsok fanatikus népség, aztán nem hagytam merthogy szimpatikusak, végül pedig a macska bizonyult legjobb politikusnak a családban, merthogy semmiperc alatt megoldotta a török kérdést. íme.