A régi már nem a régi, az új meg… azt hiszem nem is tudna soha régi lenni. Az új meg sem érdemli, hogy valaha régi legyen.
Egy zsák évekkel ezelőtt összesepert szárazlevelet cipelek a hátamon, amit évekkel ezelőtt elkellett volna égetni, de úgy, hogy kétkilóméteres körzetben mindenki szeme könnyezzen. De nem, hát minek is. Ehelyett havonta szétszórom, már rituálészerűen, remélve hogy valamilyen csoda folytán kizöldülnek, majd szomorúan megállapítom hogy nem, most sem, visszarakosgatom, zsákot fel és jobbra el… Ez az én szerepem.