tegnapi jókedvem talán ott kezdett repedezni, amikor a györgyfalvi negyed egyetlen egy szem pocsolyájába beleesett a frissen mosott fekete felsőm. aztán a felismerés, hogy nem csak hogy hagyom elszaladni a lehetőségeket, de már professzionális szinten képes vagyok sajátkezüleg kerékbe törni a lelkivilágom. este tíz után már fájnak az ilyen felismerések. mint ahogy a vízhólyag a talpamon, és a két karom miután szétfeszítettem a 4es troli ajtaját. Nem rongálom a kincses várost, félreértés ne essék, csak mindig mindenhonnan elkések… és ott miután leültem, valahogy, nem tudom hogy… egyszercsak eltört minden. Délután még nagyon faszául éreztem magam, estére megbántam azt is hogy felkeltem. És ami leginkáébb letört, hogy nem értettem, miért. Most sem értem. Nem én voltam.
No de: holnap székelyföld megszállja görögországot! : ) várom már.
Szívből szólok 
Vélemény, hozzászólás?