Szívből szólok

na ismét a zajos, de profin felszerelt és klimatizált leptokariai netklubból írok, ahol most érdekes mód magyarul kiabálnak körülöttem….” csongi, lõjjed máá”. Megjártuk Athént és a Peloponnészoszi félszigetet, delpho-i jósdát, thermopülai szorost, ahol a 300 spártai viaskodott xerxészékkel, ma az olympost, holnap meg megyübnk a Meteorákhoz, megnézni a tetves szakállú, zsíroshajú, buzi ortodox pópákat, hogy idézzek valakit : )))) Ma inkább a strandoláson volt a lényeg mert gyakorlatilag csak ez az egy napunk volt erre, sajnos, csütörtökön reggel indulunk back to reality.
Máskülönben útinaplót vezetek, és rájöttem, hogy én vagyok a naplóírás megszégyenítõje. Mert nekem valahogy furcsa, hogy miután írok bele, összecsukom és elteszem. Mi értelme így, kérdem magamtól? Jönne, hogy publikáljam… Gondoltam rá, hogy odaadom egyik kísérõ tanárnak, de az hogy néz ki…. Igaz, otthon majd amúgyis “publikálom”, mert tulajdonképpen édesapámnak kezdtem írni, aki sajnos nem jöhettett velünk, na neki ígértem meg, hogy a hangulatot hazaviszem.

Megismertem Yannist az egyik bazárban, õ árul, és elhívott ma üdítõzni, tanYtott görögül, de csak annyi maradt meg, hogy Jássszú, azaz Viszlát!!