kezd nem lenni erőm a lélek mélységeiben való áskálódáshoz, mint régebb.. olyan, mint szüretkor: én ugrom elsőnek a szőlőpréshez, de ahogy az első két csepp megjelenik, megunom és bemegyek tévézni. a különbség csak az, hogy annak volna valami értelme, ennek itt viszont nem sok.
Vélemény, hozzászólás?