Szívből szólok

ha már itt vagyok, én is megéneklem pár sorban a múlthétvégét, ami életem eddigi legemlékezetesebb kiruccanása volt (asszem). a szokásos helyen, a szokásos emberekkel megtartottuk a lassan más szokássá vált őszi osztálytalálkozót. zavart kicsit, hogy levagyok maradva pár körrel, merthogy mindenki kiment délben, én meg csak este fél 10re értem ki ahhoz a bizonyos erdei házhoz. de, mint ahogy hamarosan bebizonyosodott, semmi sem behozhatatlan, ha az ember tényleg akarja. és főleg ha kínálják. no de a java 23:23kor kezdődött (ekkor néztem véletlenül a telefonomra, de nem ezért.) tudvalevőleg egész héten amíg terveztük ezt a 2 napot, játszadoztunk a gondolattal, hogy szombaton este átmegyünk a kb 7-8 km-re fekvő Szárhegyre, ahol is falunapok vannak, és ahol fellép a hires hirhedt Zanzibár.
én személyszerint nagyon szeretem a zanzibárt és ezzel a legtöbben így voltunk. így aztán nem törődve azzal hogy mindenütt bokáig ér a sár az alig pár perce elállt zuhétól, felkerekedtünk pontban fél 12-kor, és elindultunk zanzibár koncertre. közben szállt a népdal (már amennyi eszünkbe jutott illuminált állapotunkban), zAnZiBár, az it must have been love, a székely himnusz, a magyar himnusz, egy üveg bor kézről kézre (ami valahol ott maradt egy kanyarban), és mindez felturbózva egy-egy kemény terepfutással, merthogy azért jó lenne elérni legalább a visszatapsot. egy pillanatban még azt is hittem, hogy szívstoppot kapok. de szerencsésen beértünk Szárhegyre, a koncertre valósággal berobbantunk (nyihaha) és az első sorig meg sem álltunk (najó,egyszer, de csak azért hogy eljárjunk egy örömtáncot, hogy sikerült) ott pedig buli. eddig azt gondoltam, első sorban csak a brazilok (cigányok) valamint azok állnak, akiknek jóó sok bőr van a képükön. most akkor vagy én is beleillek ezen felsoroltak valamelyikébe, vagy kiegészítem egy újabb kategóriával, éspedig azokkal, akik nagyon jól érzik magukat. (jaja, hamis előítéletek rulez) tényleg nagyon jó volt, a visszataps is, és utána a hercehurca, mert biztos nem megyek haza amíg nem kapok autogramot és egy közös fotót. nagy nehezen meglett mindkettő és örömittasan (a másikfajta ittasság az ugrálástól elszállt) éjjel 3kor leintettünk egy taxit, ami két rendbe visszavitt a startvonalhoz, ahol aztán már csak egyesek bírták szusszal….. és így telt. az autogramot postolom, a zanzibáros Ritával készült közös képem ügyében pedig KÉREM AZ ÉRINTETT SZEMÉLYT, bizonyos RIPORTERUSZ OPERATŐRUSZ SAPIENTIUS JUCUST, HOGY KÜLDJE MÁR ÁT a képet 😀

köszöntem.

a viszon’látás’!

aha, miccsestányér 😀